A Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolából sikeresen pályáztunk az NKA által finanszírozott Petőfi 200 című pályázatra. Így juthattunk fel Budapestre 2023.04.21-én egy tanulmányi kirándulásra. A napot egy kihívás sorozatra építettem fel, amelyben partnerem volt Nagyné Hidvégi Mária kolléganőm is.

A reggeli indulás után első kihívásként 3 feladatot kaptak a gyerekek, ha már a mobiltelefon úgyis a kezükben volt:

1.Keressék meg, hogyan jutunk el a Keleti pályaudvarról a Nemzeti Múzeumig

(Pontos útvonalterv: közlekedési eszköz, útirány, leszállási pont, tervezhető idő)

2. Keressék meg a múzeumhoz legközelebbi McDonalds éttermet

3. Az étteremtől jussunk el a Petőfi Irodalmi Múzeumig

Megjegyzem: ezek a keresések nem is gondoltam, hogy milyen nehezen mennek, de természetesen végül és útközben mindent megtaláltak.

A Nemzeti Múzeumban két interaktív órán vettünk a részt. Az utóbbi években folyamatosan újított Nemzeti Múzeum a magyar történelem múzeumává vált.

A csodálatosan berendezett, történelmi idővonalra felfűzött termekből hármat vizsgáltunk tüzetesebben. Kiemelten azokat, amelyik Petőfi életéhez és korához kapcsolódtak. Csapatokra osztva őket egy korabeli újságot szerkesztettek meg, amely munkáért történelem 5-öst szereztek.

A következő órában a kertben idéztük fel 1848. március 15-e eseményeit. Képeken összevetve az akkori Pest-Buda és mai Budapest fontosabb helyszíneit. A korszakból társadalomismereti képet is kaptak. Így elevenítettük meg a reformkori ismerkedés etikettjét is, amihez kellékeket is használtunk. Nagy mulatság volt eljutni a kézcsókig!

A kötelező olvasmányunkhoz is kapcsolódó játszótér sem maradt ki a programból. A századfordulós Budapest, a helyszínhez ezer szállal kötődő irodalmi művek, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk (1906) és Pásztor Árpád A Muzi (1930) című könyvének világát megidéző játékokkal és feliratokkal díszített játszótéren megállapíthattuk: „Marad a gyerek, ha játszik!”

Ebédidőben mindenki kedve szerint rendelhetett, aminek leginkább mi örültünk, nem a gyorsétterem dolgozói…

Egy kis pihenő után érkeztünk meg a felújított Károlyi kertbe, amit összenyitottak a PIM-mel. Most kortárs költők verseit olvashatták el az ötödikesek, amíg a szervezési feladatokat intéztem.

 A Költő lenni vagy nem lenni című tárlatot idén nyitották meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít, kilép a kultikus Petőfi-értelmezésekből, az életmű ma is könnyen értelmezhető problémakörein keresztül vezeti végig a látogatót. A színházi, filmes díszlet, az interaktív videóinstallációk egy-egy terem központi elemeiként a korabeli képzőművészeti alkotásokkal együtt összművészeti, performansz jelleget adnak a tárlatnak, mellyel erősen eltérnek egy hagyományos kiállítás látványától.

 Olyan különleges tárgyakat láthattunk, mint Szedrey Júlia eljegyzési gyűrűje, Petőfi gyermekkori festett tányérja, botjai. Szenzációsan jelenítették meg azokat az embereket, akik az életéhez kapcsolódtak. Kis gömbök mutatják a kapcsolat intenzivitását és hosszát. Lebontották egy digitális falon Táncsics börtönének tégláit ( kezükkel kellett ütögetni és azok egy idő után lehullottak). Pixelörvényt hoztak létre, miközben futva értek a falhoz: ezzel jelenítve meg az egy tömegben rejlő erőt.

A Petőfi freesyle című interaktív óra teljesen magával ragadta a diákokat. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy az élményalapú oktatás a tanítás csúcsa.

Ezt a Petőfihez berendezett tárlatot minden kollégámnak és olyan szülőknek is szívből ajánlom, akik egy budapesti látogatás kapcsán szívesen keresnek egy érdekes, látványos 1,5 órás programot.

A nap folyamán készített fotókból irodalom órára PPT-készítenek az 5.b-sek, amivel a kiránduláson látottakat ismét végig kell gondolniuk, s ezáltal tanulniuk.

Nagyon örülök, hogy ez a pályázati lehetőség ilyen esemény- és élménydús napot ajándékozott nekünk!

Ráczné Erdei Krisztina of.